Az elsõ Bajadér-bemutatótól (1921) kezdtem továbbgondolni az egészet, ennek idejéhez igazodunk. A 20-as évek látványvilágából kiindulva terveztem meg a jelmezeket, megihletett a kor divatja, hiszen egyébként is foglalkoztam vele mélyebbre hatóan. Olyan hangulatot próbáltunk megteremteni, jelmezekkel visszaadni, hogy a nézõ ott érezze magát abban az idõben. Azonban nem csak ezt kellett követnem, hiszen több kultúra keveredik a történetben, így a spanyol fekete-vörös, fodros ruhák is megjelennek a színes, gyöngyös indiai szárik és a nagyestélyik mellett.

Az indiai vonalat mindenképp rengeteg szín, fejdíszek, turbánok, gyöngyös, hímzett ruhák jellemzik. Nagyon varázslatos nekem, hogy sok szín kerül egymás mellé, de ezek mégis harmóniában vannak. Pesten, mikor iskolába jártam, el voltam ragadtatva az indiai kultúráktól, a száriktól, vettem is egy párat, melyeket felhasználunk az elõadás során. Gyûjtögettem a különbözõ fejdíszeket is, van néhány eredeti indiai. A 20-as éveket sok kiegészítõvel, hosszú kesztyûkkel, kalapokkal, világos színekkel visszük színpadra, melyek korabeli sminkekkel és frizurákkal egészülnek ki. A spanyol világ, mint már említettem, fõleg a színek és a fodros anyagok által mutatkozik meg.

Fontos, hogy minden részlet autentikus legyen, csak úgy tud megélni egy kép. Összhangban kell legyen a történet és a jelmezek, a díszlet – színekben és kormegjelenítésben is. A leglényegesebb azonban talán mégis az, hogy ne csak simán felöltöztessem a szereplõket, karaktereket, hanem az a célom, hogy a történetet erõsítsem a jelmezekkel. Minden szempontból a történést, az egész sztorit kell segítsem, hogy könnyebben emészthetõvé, könnyebben érthetõvé váljon. Ha ez sikerül, akkor elértem a célom.

Lejegyezte: Gödri Csilla