Orbán János Dénes

TALÁLJA MEG AZ ÖRDÖGGYERMEK

Búbocska, az egyszarvú ördögfióka Kolozsvárott született, 2004 november–decemberében, a Hajnal-negyedben. 22 nap alatt írtam meg, naponta egy fejezetet, vagyis szarvazatot. Úgyhogy Búbocska határozottan kolozsvári. Kolozsvárott jelent meg az ördögregény elsõ kiadása, a Kolozsvári Puck Bábszínház adta elõ az ördögregénybõl készült bábjátékot. Aztán a mû elindult világot látni, és már a negyedik kiadása van elõkészületben. A szerzõje is elhagyta Kolozsvárt, de lám, Búbocska most visszatér, „megzenésülve”, Kolozsvárra. Õszintén szólva számos iposztázisban elképzeltem Búbocskát, de musicalhõsként nem, úgyhogy roppant meglepõdtem, amikor Venczel Péter és Béres László ez ügyben megkerestek. Annak idején igencsak belelkesedtem, amikor megnéztem a Mátyás a vérpadon címû rockoperát, Venczel Péter monumentális mûvét: óriási megtiszteltetés, hogy ily magasztos téma után a kiváló zeneszerzõ pokoljárásra vállalkozik, és nagyon örülök annak is, hogy a nyughatatlan és fantáziadús Béres Laci a rendezõ. Az én szerepem ebben a produkcióban a librettó megírására szorítkozik, azt sem egyedül abszolváltam. Budapesten, életem Kolozsvár utáni állomásán az állami íróakadémiát vezetem, s kedves tanítványom, Bánkövi Dorottya írta meg két fontos dal szövegét. Szerfölött ügyesen imitálta a stílusomat, de a magáét is belopta. A librettó ismeretén kívül semmilyen információm nincs a produkcióról – persze az író ne is avatkozzon a színpadra vitelbe, hiszen az már nem az õ szakterülete.

De remélem, legalább olyan sikeres lesz a produkció, mint Búbocska egyéb színeváltozásai. Annak idején, mikor elhatároztam, hogy meseregényt írok, sokat töprengtem azon, kicsoda-micsoda legyen a fõhõs. Valami különlegeset akartam, amilyen még nem volt, nem pedig egy újabb kölköt, mackót, rókát vagy kutyust, macseket. Hetekig töprengtem, míg egyszer – épp, amikor nem töprengtem – beugrott, hogy legyen a fõhõs egy ördögfióka, annál különlegesebbet nem igazán lehet kitalálni. És a pokoli téma tálcán kínálta a sok pajkosságot, meg a fekete humort, ami a gyermekirodalomban megint csak ritka. Aztán persze a Búbocska meglehetõsen felnõttesre sikerült, de talán éppen ezért rengeteg gyereket is vonzott, általában a koraérett és huncut kölköket. A musicalt is elsõsorban nekik ajánlom: a nyughatatlan, pajkos kölköknek, akiknek már gyermekként is lenyûgözõ humoruk van.


Egy verstöredékkel zárom ezt a levélszerûséget. A regényírás elõtt faragtam, hosszú felvezetõ költeménynek szántam, de azóta sem fejeztem be. Majd egyszer.