Kortárs magyar zeneszerzõi elõadás és lemezbemutató
 a budapesti Mûvészetek Palotájában

A Kolozsvári Magyar Opera által két éve megalkotott minõségi lemezfelvétel színpadi bemutatójára kerül sor 2014. október 19-én. A félig szcenírozott elõadást 19 órától tekinthetik meg Budapesten, a Mûvészetek Palotájában, a kolozsvári opera zene- és énekkarának elõadásában.
A három részbõl álló lemez, mely alapján az elõadás készült, Orbán György Pikkó herczeg, Vajda János Leonce és Léna és Selmeczi György Szirén címû operáinak felvételét tartalmazza. A kortárs magyar zeneszerzõk tollából származó mûveket Mai operamesék címmel játsszák a budapesti színpadon, ahol a kolozsvári társulat magánénekesei lépnek fel, név szerint Molnár Mária, Székely Zselyke, Balla Sándor, Laczkó Vass Róbert, Pataki Adorján, Sándor Árpád és Szilágyi János, olyan neves budapesti énekmûvészekkel együtt, mint Csereklyei Andrea, Kolonits Klára és Horváth István. Vezényel Selmeczi György, a látványtervet Lõrincz Gyula készítette, a mesélõ pedig Magyarország egyik legnépszerûbb színésznõje, Molnár Piroska.

A lemezbemutatóról a Mûvészetek Palotája a következõ ismertetõt írta:
„Egy, a magyar színjátszás hajnalára emlékeztetõ keserû komédia; egy, a kora romantikát megidézõ filozofikus mese; és egy, az antik szirén-históriákat szemtelenül profán módon újrafogalmazó egyfelvonásos. Mindez egyetlen estén, kortárs magyar zeneszerzõk tollából. A kalauz, a kormányos és a karmester az a Selmeczi György, akinél kevesen ismerik jobban a zenés színház dramaturgiai hullámveréseit.
Az utóbbi évtized operacsemegéibõl a legérdekesebb, legszórakoztatóbb részletek csendülnek fel. Chudy József Pikkó herczeg és Jutka Perzsi címû, 18. századi parodisztikus történetét Orbán György dolgozta át "tragédiává". Selmeczi György kisoperájának szövegét Szõcs Géza írta. A színházi sikerekre vágyó sellõ megtanul énekelni, majd elcsábít egy karmestert. Vajda János Georg Büchner drámájából írta Leonce és Léna címû darabját, amelynek zenéje hétköznapi filozófiai kérdés körül forog: lehet-e megint akadálytalanul gondolni az elsõ gondolatot, kimondani az elsõ szót, lehet-e õszintének lenni?”