Közlemény, Kolozsvári Magyar Opera
Kolozsvár, 2017. április 21.
Két év után, 2017. április 27.-én 18.30 órától újabb kortárs táncbemutatóra készül a Kolozsvári Magyar Opera balettkara. A Jakab Melinda által rendezett elõadás elsõ felében A test ébredése, Sergei Rachmaninov és Sergei Prokofiev zenéjének részleteire épített egyrészes koreográfiát õsbemutatóként láthat a közönség, majd az elõadás második felében Bartók Béla, A csodálatos mandarin c. mûve kerül kortárs táncmozgással a színpadra. Az est folyamán számos olyan kiemelkedõ fiatal táncmûvész szerepel, akik úgy bel-, mint külföldön is elismerésekben részesültek.
„A táncmûvészt legfõképp a test és lélek összekapcsolódása izgatja a táncban. Bátran mondhatom, legõsibb hatóerönk a testi hatóerõ. Itt dõl el, hogy egyáltalán érdemes-e, akarunk-e megmozdulni. Ezáltal hatunk másokra, mozgásunkkal bármit megváltoztathatunk. A táncmûvész akkor lesz technikailag felkészült, amikor minden mozdulatban benne van, szinte egybeolvad vele, megmutatkozik, teret enged a nézõnek arra, hogy a test szellemét megértse. Ez az elõadás ezt a kapcsolatot szándékszik elmélyíteni úgy a táncosokban, mint a közönségben is.” – nyilatkozta Jakab Melinda, koreográfus-rendezõ.
A test ébredésében a rendezõ víziója a világmindenség alakulásánál kezdõdik, így a fõszereplõ is a gerincesek megjelenésétõl - érzések és mozgás által - fejlõdik madárrá, fõemlõssé, emberré, majd egy olyan teremtménnyé amely a technológia rabjává válik, egy kiborgok (cyborg) által vezetett érzéketlen világban. Az egyrészes elõadás nõi fõszereplõje, Viorica Bogoi, ezt a megbízatást úgy éli meg mint egy kihívást és ugyanakkor egy utazást a tánc világában. „Ez a számomra eddigi legkomplexebb elõadás koreográfiai, valamint a mozgások technikai nehézsége szempontjából. Az elõadás koreográfiája pedig az a koncepció mentén követi az evolúciót amelyben a test rendkívül hajlékony, harmonikus mozgásoktól eljut a szigorú robotszerû mozgásokig.”- nyilatkozta Bogoi.
„Sosem szerettem azokat a szerepeket ahol nincs lehetõségem kifejezni önmagam. A Jakab Melinda által rendezett koreográfiákban – a szerepnek megfelelõ határok között – alkalmam és lehetõségem van mindent beleadni és szabadon kifejezni magam. Ez lesz eddigi karrierem legizgalmasabb és remélem legsikeresebb elõadása, amelyet nagy lelkesedéssel várok. Az élmény nem fejezhetõ ki szavakban.” – nyilatkozta Vlad Sebastian fõszereplõ.
Az evolúció története a zenével és a kortárs táncmozgással ötvözve egy látványos egészet képeznek.
A felcsendülõ mûvek zeneszerzõi kortársak. Mindhárman a XIX. század végén születtek és átélték a két világháború borzalmait. Rachmaninov és Bartók életük végét emigrációba kényszerülve élték le Amerikában, Prokofiev pedig a szovjet diktatúra „fogja” volt és szerencsétlenségére ugyanazon a napon halt meg, mint Sztálin. A test ébredésében nyitányként felcsendülõ Rachmaninov II. zongoraverseny részlet talán a szerzõ egyik legismertebb szerzeménye. Az ezt követõ Holtak szigete címû szimfonikus költeményt Arnold Böcklin azonos címû híres festménye ihlette, a zene, a maga öt 5/8 ritmusával a megtestesült depresszió, egyesek szerint teljes letargiába tudja kergetni a hallgatót. A következõ zenei részletet, Prokofjev az Alexandernek Nevsky (1938) címû történelmi filméhez komponálta, melyet Szergej Eisenstadt rendezett. A részlet a Harc a jégen címet viseli és rendkívül szuggesztív zenei kép. Rachmaninov Szimfonikus táncok címû alkotása zárja A test ébredése koreográfiáját, amely remekmû a javából. Nem egy kifejezetten avantgárd zenei részlet, bizonyos szempontból késõromantikába illik, de ugyanakkor érzõdik a kortárs Stravinsky hatása. A ritmus õserejébe vetett hit és annak minél teljesebb kiaknázása dominál, de míg Stravinskynál a ritmus a maga nyers formájában van jelen, mint kifejezõeszköz, Rachmaninov és Prokofjev elképesztõen színes hangzásvilággal ruházza fel a ritmikai vázat.
A csodálatos mandarin kapcsán Jankó Zsolt karmester így nyilatkozik: „Az elsõ dolog amit maga Bartók egy levelében írt feleségének a mandarin zenéjérõl: „Pokoli muzsika lesz, ha sikerül az eleje… Rettenetes zsivaj, csörömpölés, csörtetés, tülkölés; egy világváros utcai forgatagából vezetem be a hallgatót az apache-tanyára”. Ez a mondat és A csodálatos mandarin zenéjének kezdete jutott eszembe pár évvel ezelõtt, amikor megálltam Bartók New-York-i lakásának bejáratánál és arra gondoltam, hogy Bartók szinte elõrevetítette élete utolsó színterét. Ez a mû a 20. századi zene egyik legjelentõsebb alkotása. Kellõképpen avantgárd, ugyanakkor mély zenei és társadalmi tartalommal bír.”
Egy 1919-es beszélgetésben a Csodálatos mandarin általa „csodálatosan szépnek” titulált cselekményét Bartók következõképpen fogalmazta meg: „Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket õk aztán kirabolnak. Az elsõ egy szegény legény, a második sem különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja, és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tõle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, majd felakasztják, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.” Bartók számára nem a nyersen realista történet volt fontos, hanem a benne rejlõ humánum: a nagyvárosi lét, a mindennapi élet által elnyomott emberi lélek szenvedése s e szenvedés megváltása, amely csak a szerelemben lehetséges.
A misztikum, a sci-fi és a történet váratlan végkimenetele, mind értékes fûszerei az elõadásnak.
Látványban is lenyûgözõnek ígérkezik a két kortárs koreográfiát színre vivõ bemutató, hiszen Ledenják Andrea és Jeremiás Bianca Imelda jelmeztervezõ, valamint Tenkei Tibor és Szántó Szilárd díszlettervezõ olyan színpadképet állított össze és valósított meg, amely az anyagok, smink, eszközök használatában valóban egyedivé és különlegessé teszi az elõadást.
További részletek az elõdásról itt.
Facebook esemény, képek, hírek itt.
Kolozsvár, 2017. április 21.
Két év után, 2017. április 27.-én 18.30 órától újabb kortárs táncbemutatóra készül a Kolozsvári Magyar Opera balettkara. A Jakab Melinda által rendezett elõadás elsõ felében A test ébredése, Sergei Rachmaninov és Sergei Prokofiev zenéjének részleteire épített egyrészes koreográfiát õsbemutatóként láthat a közönség, majd az elõadás második felében Bartók Béla, A csodálatos mandarin c. mûve kerül kortárs táncmozgással a színpadra. Az est folyamán számos olyan kiemelkedõ fiatal táncmûvész szerepel, akik úgy bel-, mint külföldön is elismerésekben részesültek.
„A táncmûvészt legfõképp a test és lélek összekapcsolódása izgatja a táncban. Bátran mondhatom, legõsibb hatóerönk a testi hatóerõ. Itt dõl el, hogy egyáltalán érdemes-e, akarunk-e megmozdulni. Ezáltal hatunk másokra, mozgásunkkal bármit megváltoztathatunk. A táncmûvész akkor lesz technikailag felkészült, amikor minden mozdulatban benne van, szinte egybeolvad vele, megmutatkozik, teret enged a nézõnek arra, hogy a test szellemét megértse. Ez az elõadás ezt a kapcsolatot szándékszik elmélyíteni úgy a táncosokban, mint a közönségben is.” – nyilatkozta Jakab Melinda, koreográfus-rendezõ.
A test ébredésében a rendezõ víziója a világmindenség alakulásánál kezdõdik, így a fõszereplõ is a gerincesek megjelenésétõl - érzések és mozgás által - fejlõdik madárrá, fõemlõssé, emberré, majd egy olyan teremtménnyé amely a technológia rabjává válik, egy kiborgok (cyborg) által vezetett érzéketlen világban. Az egyrészes elõadás nõi fõszereplõje, Viorica Bogoi, ezt a megbízatást úgy éli meg mint egy kihívást és ugyanakkor egy utazást a tánc világában. „Ez a számomra eddigi legkomplexebb elõadás koreográfiai, valamint a mozgások technikai nehézsége szempontjából. Az elõadás koreográfiája pedig az a koncepció mentén követi az evolúciót amelyben a test rendkívül hajlékony, harmonikus mozgásoktól eljut a szigorú robotszerû mozgásokig.”- nyilatkozta Bogoi.
„Sosem szerettem azokat a szerepeket ahol nincs lehetõségem kifejezni önmagam. A Jakab Melinda által rendezett koreográfiákban – a szerepnek megfelelõ határok között – alkalmam és lehetõségem van mindent beleadni és szabadon kifejezni magam. Ez lesz eddigi karrierem legizgalmasabb és remélem legsikeresebb elõadása, amelyet nagy lelkesedéssel várok. Az élmény nem fejezhetõ ki szavakban.” – nyilatkozta Vlad Sebastian fõszereplõ.
Az evolúció története a zenével és a kortárs táncmozgással ötvözve egy látványos egészet képeznek.
A felcsendülõ mûvek zeneszerzõi kortársak. Mindhárman a XIX. század végén születtek és átélték a két világháború borzalmait. Rachmaninov és Bartók életük végét emigrációba kényszerülve élték le Amerikában, Prokofiev pedig a szovjet diktatúra „fogja” volt és szerencsétlenségére ugyanazon a napon halt meg, mint Sztálin. A test ébredésében nyitányként felcsendülõ Rachmaninov II. zongoraverseny részlet talán a szerzõ egyik legismertebb szerzeménye. Az ezt követõ Holtak szigete címû szimfonikus költeményt Arnold Böcklin azonos címû híres festménye ihlette, a zene, a maga öt 5/8 ritmusával a megtestesült depresszió, egyesek szerint teljes letargiába tudja kergetni a hallgatót. A következõ zenei részletet, Prokofjev az Alexandernek Nevsky (1938) címû történelmi filméhez komponálta, melyet Szergej Eisenstadt rendezett. A részlet a Harc a jégen címet viseli és rendkívül szuggesztív zenei kép. Rachmaninov Szimfonikus táncok címû alkotása zárja A test ébredése koreográfiáját, amely remekmû a javából. Nem egy kifejezetten avantgárd zenei részlet, bizonyos szempontból késõromantikába illik, de ugyanakkor érzõdik a kortárs Stravinsky hatása. A ritmus õserejébe vetett hit és annak minél teljesebb kiaknázása dominál, de míg Stravinskynál a ritmus a maga nyers formájában van jelen, mint kifejezõeszköz, Rachmaninov és Prokofjev elképesztõen színes hangzásvilággal ruházza fel a ritmikai vázat.
A csodálatos mandarin kapcsán Jankó Zsolt karmester így nyilatkozik: „Az elsõ dolog amit maga Bartók egy levelében írt feleségének a mandarin zenéjérõl: „Pokoli muzsika lesz, ha sikerül az eleje… Rettenetes zsivaj, csörömpölés, csörtetés, tülkölés; egy világváros utcai forgatagából vezetem be a hallgatót az apache-tanyára”. Ez a mondat és A csodálatos mandarin zenéjének kezdete jutott eszembe pár évvel ezelõtt, amikor megálltam Bartók New-York-i lakásának bejáratánál és arra gondoltam, hogy Bartók szinte elõrevetítette élete utolsó színterét. Ez a mû a 20. századi zene egyik legjelentõsebb alkotása. Kellõképpen avantgárd, ugyanakkor mély zenei és társadalmi tartalommal bír.”
Egy 1919-es beszélgetésben a Csodálatos mandarin általa „csodálatosan szépnek” titulált cselekményét Bartók következõképpen fogalmazta meg: „Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy fiatal leányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket õk aztán kirabolnak. Az elsõ egy szegény legény, a második sem különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja, és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tõle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, majd felakasztják, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.” Bartók számára nem a nyersen realista történet volt fontos, hanem a benne rejlõ humánum: a nagyvárosi lét, a mindennapi élet által elnyomott emberi lélek szenvedése s e szenvedés megváltása, amely csak a szerelemben lehetséges.
A misztikum, a sci-fi és a történet váratlan végkimenetele, mind értékes fûszerei az elõadásnak.
Látványban is lenyûgözõnek ígérkezik a két kortárs koreográfiát színre vivõ bemutató, hiszen Ledenják Andrea és Jeremiás Bianca Imelda jelmeztervezõ, valamint Tenkei Tibor és Szántó Szilárd díszlettervezõ olyan színpadképet állított össze és valósított meg, amely az anyagok, smink, eszközök használatában valóban egyedivé és különlegessé teszi az elõadást.
További részletek az elõdásról itt.
Facebook esemény, képek, hírek itt.
