ERICH TÜRK orgonakoncertje zárja a Kolozsvári Magyar Opera által szervezett A 700 éves Kolozsvár zenéje elnevezésû programsorozatot. A koncertre november 3-án, csütörtökön a Szentháromság (Piarista) templomban kerül sor, este 18 órától.
,,A Kolozsvár hétszázadik évfordulójára szervezett ünnepi program a múltba visz, idõutazásra hív bennünket. Még ha középkori zeneanyag hiányában repertóriumunk nem is jut el a tizennegyedik századig, a mûsor mégis öt évszázadon átível, kezdve a kolozsvári zeneszerzõ, Hans Peter Türk huszonegyedik századi, pontosabban 2003-ban keltezett szerzeményével, az Ostinati per organo darabbal és végezve a híres Kájoni-kódex tizenhetedik századi dallamaival” – nyilatkozta Erich Türk orgonamûvész.
Hans Peter Türk (1940) Sigismund Toduțãtól tanult zeneszerzést a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, ahol 2011-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig harmóniát és zeneszerzést oktatott. Zenekarra és orgonára írt zenemûveket, kórusmûveket és kamarazenei mûveket szerzett. Egyebek között elnyerte a Román Akadémia George Enescu-díját, számos németországi díjjal tüntették ki (Johann Wenzel Stamitz-díj, Coesfeld város díja, Erdélyi Szászok Kulturális díja). Éles és visszafogott hangzásaival az Ostinati per organo zenemû kontrasztokra épül.
Sigismund Toduțã (1908–1991) kora zenei életének legkiemelkedõbb hazai egyénisége. Kolozsvári és római tanulmányai után Románia elsõ zeneelméleti doktori címmel rendelkezõ szakembere. Öt szimfónia, két oratórium, egy opera, számos koncert, kamarazenei darab, zongoraverseny, dal és kórusmû szerzõje, muzikológusként egyebek között három kötetnyi Bach-tanulmányt tett közzé. Orgonamûvei a B.A.C.H. Szimfónia (1984) és a Hét korál-prelûd (1985). A programban szereplõ három zenedarab a mester karácsonyi énekeket feldolgozó ciklusából valók.
A 19. századot eddig ismeretlen, korabeli szász evangélikus templomi zenei darabok képviselik. A Brassó megyei Kisprázsmáron és a Maros megyei Erkeden felfedezett kéziratok különféle tonalitású, istentiszteletek elõtt és után játszott zenedarabokat tartalmaznak. A két kézirat anyagai stiláris rokonságot mutatnak, az elsõ keltezése 1855, a második anyag keltezés nélküli. A korszellem érdekes adaléka, hogy a zenemûvek többsége fölött a „Mit sanften Stimmen” (halk hangon) utasítás áll, alig pár darabot szántak forte elõadásmódra.
A korai romantika jelentõs kolozsvári képviselõje Ruzitska György (1789–1869). A kolozsvári Zenekonzervatórium Bécsben végzett rektora három évtizeden át egyben a központi piarista templom zenei vezetõje is. A templom orgonáját Ruzitska javaslatára Heinrich Maywald készítette 1849-ben, a hangszert nemrég restaurálták. Ruzitska 1824-ben hat fúgát komponált és több szabad darabot írt orgonára az 1847–1849 közötti idõszakban, melyekben a barokk polifónia a romantika lírai éthoszával fonódik össze.
Josephus Fazakas Krizbacensis (1738) a Szebeni Állami Levéltárban megõrzött könyve a korabeli erdélyi zenei élet hû lenyomata. Német protestáns templomi kórusmûvek, táncok, kamarazenei darabok, zeneelméleti eszmefuttatások találhatóak benne. Ugyanakkor a késõbbiekben Händelnek, Corellinek, Telemann-nak tulajdonított szerzeményeket is tartalmaz. A mûsorban felhangzó Ciacona ismeretlen szerzõ mûve, mely remekül példázza a kor improvizáción alapuló zenegyakorlatát.
A Kájoni-kódex korának legjelentõsebb európai zenegyûjteményeinek egyike. Szerzõje, a humanista Kájoni János (1629–1687), ferences szerzetes, csíksomlyói orgonista, orgonaépítõ mester és nyomdaalapító. Zenei hagyatékában jelentõs helyen áll az 1632–1672 közötti idõszakban szerkesztett, egyházzenei darabokat, motettákat, miséket, népi és nemesi erdélyi táncokat felvonultató, orgonakottában feljegyzett Kódex, melybõl kitûnik, hogy szerzõje több nép zenei kultúrájában járatos volt, ismerte a korabeli katolikus és református egyházi zenei irányokat, illetve Viadana, Banchieri, Praetorius, Schütz zenemûveit.
,,A Kolozsvár hétszázadik évfordulójára szervezett ünnepi program a múltba visz, idõutazásra hív bennünket. Még ha középkori zeneanyag hiányában repertóriumunk nem is jut el a tizennegyedik századig, a mûsor mégis öt évszázadon átível, kezdve a kolozsvári zeneszerzõ, Hans Peter Türk huszonegyedik századi, pontosabban 2003-ban keltezett szerzeményével, az Ostinati per organo darabbal és végezve a híres Kájoni-kódex tizenhetedik századi dallamaival” – nyilatkozta Erich Türk orgonamûvész.
Hans Peter Türk (1940) Sigismund Toduțãtól tanult zeneszerzést a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián, ahol 2011-ben bekövetkezett nyugdíjazásáig harmóniát és zeneszerzést oktatott. Zenekarra és orgonára írt zenemûveket, kórusmûveket és kamarazenei mûveket szerzett. Egyebek között elnyerte a Román Akadémia George Enescu-díját, számos németországi díjjal tüntették ki (Johann Wenzel Stamitz-díj, Coesfeld város díja, Erdélyi Szászok Kulturális díja). Éles és visszafogott hangzásaival az Ostinati per organo zenemû kontrasztokra épül.
Sigismund Toduțã (1908–1991) kora zenei életének legkiemelkedõbb hazai egyénisége. Kolozsvári és római tanulmányai után Románia elsõ zeneelméleti doktori címmel rendelkezõ szakembere. Öt szimfónia, két oratórium, egy opera, számos koncert, kamarazenei darab, zongoraverseny, dal és kórusmû szerzõje, muzikológusként egyebek között három kötetnyi Bach-tanulmányt tett közzé. Orgonamûvei a B.A.C.H. Szimfónia (1984) és a Hét korál-prelûd (1985). A programban szereplõ három zenedarab a mester karácsonyi énekeket feldolgozó ciklusából valók.
A 19. századot eddig ismeretlen, korabeli szász evangélikus templomi zenei darabok képviselik. A Brassó megyei Kisprázsmáron és a Maros megyei Erkeden felfedezett kéziratok különféle tonalitású, istentiszteletek elõtt és után játszott zenedarabokat tartalmaznak. A két kézirat anyagai stiláris rokonságot mutatnak, az elsõ keltezése 1855, a második anyag keltezés nélküli. A korszellem érdekes adaléka, hogy a zenemûvek többsége fölött a „Mit sanften Stimmen” (halk hangon) utasítás áll, alig pár darabot szántak forte elõadásmódra.
A korai romantika jelentõs kolozsvári képviselõje Ruzitska György (1789–1869). A kolozsvári Zenekonzervatórium Bécsben végzett rektora három évtizeden át egyben a központi piarista templom zenei vezetõje is. A templom orgonáját Ruzitska javaslatára Heinrich Maywald készítette 1849-ben, a hangszert nemrég restaurálták. Ruzitska 1824-ben hat fúgát komponált és több szabad darabot írt orgonára az 1847–1849 közötti idõszakban, melyekben a barokk polifónia a romantika lírai éthoszával fonódik össze.
Josephus Fazakas Krizbacensis (1738) a Szebeni Állami Levéltárban megõrzött könyve a korabeli erdélyi zenei élet hû lenyomata. Német protestáns templomi kórusmûvek, táncok, kamarazenei darabok, zeneelméleti eszmefuttatások találhatóak benne. Ugyanakkor a késõbbiekben Händelnek, Corellinek, Telemann-nak tulajdonított szerzeményeket is tartalmaz. A mûsorban felhangzó Ciacona ismeretlen szerzõ mûve, mely remekül példázza a kor improvizáción alapuló zenegyakorlatát.
A Kájoni-kódex korának legjelentõsebb európai zenegyûjteményeinek egyike. Szerzõje, a humanista Kájoni János (1629–1687), ferences szerzetes, csíksomlyói orgonista, orgonaépítõ mester és nyomdaalapító. Zenei hagyatékában jelentõs helyen áll az 1632–1672 közötti idõszakban szerkesztett, egyházzenei darabokat, motettákat, miséket, népi és nemesi erdélyi táncokat felvonultató, orgonakottában feljegyzett Kódex, melybõl kitûnik, hogy szerzõje több nép zenei kultúrájában járatos volt, ismerte a korabeli katolikus és református egyházi zenei irányokat, illetve Viadana, Banchieri, Praetorius, Schütz zenemûveit.
