Deák Ilona (Ici) látszólag csupán közkatona volt a seregben. Lényének egész kisugárzásával azonban az a közkatona volt, aki a tiszteket is bátorítja, lelkesíti, rohamra ösztönzi. Kifogyhatatlan energiája táplálékul szolgált azoknak is, akik hajlamosak arra, hogy elhagyják önmagukat. Szerette a színházat, az operát, az életet. Méltósággal járt köztünk, méltósággal ment el, és ami megmarad utána, az a tevékeny jelenlét semmivel sem pótolható méltósága.

Deák Ilonának hatvanegy év jutott. Mi ebbõl harmincnégyet kaptunk, a közönségszolgálat harmincnégy feledhetetlen évét. Amíg intézményünk, a Kolozsvári Magyar Opera áll, hûséggel megõrizzük áldott emlékezetét.