Kedves olvasó!

Különleges fontossággal bír a Kolozsvári Magyar Opera idei évadának kezdete: a kolozsvári hivatalos magyar zenés színjátszás 225. évfordulóját ünnepli.

225 év. Talán így, kimondva, leírva csak egy száraz adat. De hogyha elképzelünk kétszázhuszonöt darab felsorakoztatott gyufaszálat, majd minden gyufaszál mögött egy évadot és az ezzel járó munkát: eseményszámba menõ õsbemutatókat, színre vitt produkciókat, próbafolyamatokat, díszlettervezést, dalpróbákat, akkor már kezdhetjük kapiskálni ennek a számnak a valódi súlyát. De ekkor is csak legfennebb a munkának egy töredékérõl lehet sejtelmünk, csekély részét feltételezhetjük annak, hogy mit jelent egy ilyen intézményt mûködtetni, a mindennapjait megszervezni. És ez az intézmény immár 225 éve minden õsszel megnyitja kapuit a közönsége elõtt. Önmagában sem kis teljesítmény, viszont van valami, ami a munkánál is fontosabb: a létrehozott mûvészi érték, a kreativitás, az innováció. Ami nélkül egy projekt, egy intézmény vagy mondjuk, egy város sem juthat elõre. És ez az, amit igazán ünneplünk ezen az évfordulón.

225 év. Ez már az emberi emlékezet számára átfoghatatlan, felmérhetetlen hosszúságú idõ. Elegendõ ahhoz, hogy a kollektív emlékezetbõl is kikopjanak a több mint két századnyi történetek. Ennyi idõ elegendõ a teljes szociális-társadalmi-kulturális élet lecserélõdéséhez, egy új városi kultúra kialakulásához.

Kolozsváron szerencsések vagyunk, mert a város túlélt világégéseket, történelmi traumákat, s bár viseli az évszázados hegeket, mégis fejlõdhetett, és organikusan nõhetett. Ehhez a fejlõdéshez elengedhetetlen volt a kulturális-mûvészeti élet hozzájárulása, amelynek kiemelkezõ intézménye a 1948 decemberében, a sétatéri épületben megnyílt Állami Magyar Opera, amely elindulásakor már másfél évszázados magyar zenés színjátszási tapasztalatra támaszkodhatott.

Meggyõzõdésem, hogy embert próbáló dolog fenntartani egy ilyen kaliberû intézményt. A Kolozsvári Magyar Opera ma is többet nyújt, mint amennyit cserében kap. Anyagi gondok nem kerülik el, most is sok múlik a vezetõség kreativitásán az olyan zenei mûvek, elõadások kiválasztása, színre vitele tekintetében, amelyek beleférnek a keretbe. Nem féltem ugyanakkor a kolozsvári operát, mert gazdag hagyománnyal, elismertséggel és tekintéllyel rendelkezik, amelyek olyan tulajdonságok, amiket nem lehet pénzért megvásárolni. Az anyagi gondokra mindig kerül megoldás, az önkormányzat támogatását továbbra is élvezi az intézmény.

De nem szeretném negatív hangvételben zárni a köszöntõmet, mert a Kolozsvári Magyar Opera joggal ünnepelhet, mert olyan megvalósítások állnak mögötte, amelyeket méltán lehet ünnepelni. Kívánok élményekben, ünnepi hangulatban, és õsbemutatókban, elõadásokban és nézõkben gazdag évadot az opera munkatársainak, mûvészeinek egyaránt.

Oláh Emese,
Kolozsvár alpolgármestere