Szakértõk és kutatók történeteibõl, egy kortárs visszaemlékezésébõl, újságcikkek, korabeli kritikák tükrében bontakozik ki a mai nézõ elõtt a magyar filmgyártás egyik úttörõjének életútja: a világi színházigazgató képétõl a „mozifalvi” filmgyár alapítójáig, a vagyonos polgártól a minden pénzét a filmbe ölõ, eladósodott ismeretterjesztõfilm-rendezõig. Kiderül, hogyan szerzett csúcstechnikát, külföldön tanult filmrendezõket és nemzetközi forgalmazót az elsõ kolozsvári filmek elkészítéséhez, hogy találta fel magát az elsõ világháború után Romániához csatolt Erdélyben, s hogyan kellett késõbb elmenekülnie szülõvárosából zsidó származása miatt.

A film gazdag kép- és információanyaggal szolgál, számos anekdotával szórakoztat, ugyanakkor rengeteg olyan vonatkozásra hívja fel a figyelmet, amely a lexikoni szócikkelyekbõl és korábbi életrajzokból kimarad, például a Janovics-filmek és a korabeli skandináv filmgyártás közös vonásaira. „Némafilmes” zenéjének és „inzertjeinek” köszönhetõen pedig sikerül megidéznie egy régmúlt kor nézõi élményét, mozihangulatát.