Opera egy felvonásban

Szövegkönyv: Balázs Béla



Méltatlanul feledésbe merült életmû elõtt tiszteleg a Bánffy Emlékév: Kolozsvár nagy szülöttét, gróf Bánffy Miklós reneszánsz egyéniséget hozza közelebb a közönséghez, születésének 140. évfordulójának alkalmával. Az Erdélyben és Magyarországon egyaránt megünnepelt emlékév záróakkordjaként a Kolozsvári Magyar Opera november 18. és 20. között színháztörténeti jelentõségû eseménysorozatnak, a Bánffy Miklós Napoknak ad otthont. 

Köszöntõbeszédet mond: Hegedûs Csilla, a Kulturális Minisztérium államtitkára és Prõhle Gergely, nemzetközi és európai uniós ügyekért felelõs helyettes államtitkár 



Vezényel: Selmeczi György

Kékszakállú........................................Szilágyi János
Judit.....................................................Molnár Mária

Prológus: Dimény Áron
valamint a Kolozsvári Magyar Opera zenekara

Díszlet- és jelmeztervezõ: gróf Bánffy Miklós, 1918
A jelmezek rekonstruálását irányítja: Szebeni Zsuzsa
A díszletek rekonstruálását irányítja: Lõrincz Gyula

Rendezõ: Szinetár Miklós, Kossuth-díjas rendezõ

Elõadás után filmvetítés: A kékszakállú herceg vára, Szinetár Miklós rendezésében. A filmvetítés idõtartama 1 óra.

 Az esemény támogatója Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és a Városi Tanács (Zilele „Bánffy Miklós” este proiect realizat cu sprijinul Primãriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca). 

Röviden a mûrõl:

A darab más mûfaji meghatározásban misztériumjáték vagy szcenírozott ballada. Az opera a „legendás idõkben” játszódik a Kékszakállú várában, de ez a vár valójában a férfi lelkét jelenti. A XX. század elején az európai irodalomban, képzõmûvészetekben, zenében eluralkodott egy világfájdalmasan elmagányosodó életérzés és ennek ábrázolása. Ebben a hangulatban írta meg Balázs Béla az eredetileg francia monda felhasználásával, és magyar népballadai eszközökkel támogatva misztériumjátékát. Szövegkönyvét elõször Kodálynak ajánlotta föl, de végül Bartók fantáziáját indította be hamarabb, aki még nem heverte ki, hogy Geyer Stefi hegedûmûvésznõ kikosarazta. Bartók ebben a keserû, magányra berendezkedõ hangulatban találkozott a librettóval, majd mire a zenemû elkészült, feleségül vette tanítványát, Ziegler Mártát, s egyfelvonásosát neki ajánlotta. Benyújtotta a Lipótvárosi Kaszinó operapályázatára is,  de elõadhatatlanságra hivatkozva visszautasították, így a bemutatóra csak 7 évvel késõbb került sor Zádor Dezsõ rendezésében. Az õsbemutató díszleteit Bánffy Miklós tervezte, a két fõszerepet Kálmán Oszkár és Haselbeck Olga énekelte, a karmester Egisto Tango volt, a regös szövegét pedig Palló Imre mondta el! Nyolc elõadás után a darabot levették ugyan a mûsorról, de 1936-tól ismét játszották, nagy sikerrel, ekkor indult el a nemzetközi hírnév felé. 

Bartók zenéje, csakúgy, mint Balázs Béla szövege balladai-népzenei alapokra épül, a szövegek prózai zeneiségét követik, erõsítik fel a dallamok. A Kékszakállú megszólalásai lassabb, Juditéi mozgalmasabb, idegesebb deklamációk.

Opera egy felvonásban    

Az esemény támogatója Kolozsvár Polgármesteri Hivatala és a Városi Tanács (Zilele „Bánffy Miklós” este proiect realizat cu sprijinul Primãriei şi Consiliului Local Cluj-Napoca).
Az esemény támogatja Kolozsvár 2014-es Európai Kulturális Fõváros cím elnyerését (Proiectul susţine candidatura oraşului Cluj-Napoca la titlul de Capitalã Culturalã Europeanã 2021).