Richard Wagner a cselekményt Shakespeare Szeget szeggel címû színmûvébõl merítette, de a helyszínt Szicíliába helyezte át, abba a korba, amikor a sziget német fennhatóság alatt állt. Ennek megfelelõen a Földközi-tenger gondtalan, élvhajhász népét egy pöffeszkedõ idegen, egy német önkényúr sanyargatja. Frigyes helytartó fõvesztés terhe mellett törvényen kívül helyezte a bujálkodást. Palermo népe ugyanakkor karneválra készül, s ennek – ha nem is kötelezõ erõvel, de többnyire – része a paráznaság. Frigyes betiltja a karnevált, ám a városiak kitartanak eredeti tervük mellett. Eközben az új törvénynek már meg is van az elsõ áldozata: az ifjú nemes Claudio, aki a kedvesével szerelmeskedett, és ezért a helytartó halálra ítéli. Claudio nõvére, Isabella, novícia egy közli kolostorban – õ próbál közbenjárni fivéréért Frigyes udvarában. Frigyes képtelen ellenállni a nõ csáberejének, s ezért hajlandó elengedni Claudio büntetését, amennyiben Isabella ágyba bújik vele. A nõ színleg bele is egyezik, és titkos randevút szerveznek a karnevál idejére, ahol mindenki maszkban és jelmezben fog megjelenni. Isabella helyét azonban egy másik novícia, Mariana veszi át, akit eltitkolt házassága után csúful cserbenhagytak, és menedékért folyamodott a kolostorhoz. Az álruhás Frigyes így nem mással kerül össze a karneválon, mint saját eltaszított feleségével. .Amikor a tömeg jelenlétében megfosztják álarcától, úgy elszégyelli magát, hogy kijelenti, a halálbüntetést is vállalja. Népe azonban elnézõbb, mint õ maga, megbocsát neki, s végül együtt ünneplik a Frigyes hatalomvesztését követõ új kor beköszöntét, amelyben szabadon kiélhetik minden szexuális vágyukat.