Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) halála óta rengeteg legenda kering arról, hogy ki is volt az a titokzatos idegen, aki a Requiem komponálásával bízta meg a zeneszerzõt. Utóbb kiderült: a magát zeneszerzõnek kiadó Franz von Walsegg volt a levél írója.

Az Allgemeine Musikalische Zeitung 1798. decemberi számában ezt olvashatjuk: ,,Mozartnak (az igazat megvallva) most már meggyõzõdésévé vált, hogy e nemes megjelenésû férfiú egészen különleges ember, aki szorosabb kapcsolatban áll a túlvilággal, akit talán azért küldtek, hogy tudtára adja közelgõ halálát. Ezért elhatározta, hogy méltó emléket állít saját nevének."

A cikk talán túloz, de Georg Nikolaus Nissentõl tudjuk, hogy Mozart komponálás közben egyre többet foglalkozott a halál gondolatával, és ahogy rosszabodott az állapota, egyre bizonyosabbá vált számára, hogy saját halotti miséjét írja. Nemsokkal halála elõtt, szeptember 7-én az alábbiakat írta egy ismerõsének: ,,A fejem zavart, számolok a végzettel, s annak az Ismeretlennek a képe állandóan szemem elõtt lebeg. S én folytatom, mert a komponálás kevésbé fáraszt, mint a pihenés. Egyébként nincs mitõl rettegnem. Érzem abból, amit állapotom megmond világosan: ütött az órám. Be kell hát fejeznem halotti énekemet - nem szabad, hogy befejezetlenül hagyjam."

Mégis befejezetlenül hagyta. ,,Lacrymosa dies illa, qua resurget ex favilla judicandus homoreus..." (,,Könnyel árad ama nagy nap, hamvukból ha feltámadnak a bûnösök és számot adnak...") Eddig jutott Mozart a Requiem írásában. Tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezte be a mester megkezdett mûvét, ám ma már sokkal több tételrõl vélik úgy, hogy Mozart által megírt részleteket tartalmaz, mint kezdetben hitték.

Wolfgang Amadeus Mozart (1756-1791) halála óta rengeteg legenda kering arról, hogy ki is volt az a titokzatos idegen, aki a Requiem komponálásával bízta meg a zeneszerzõt. Utóbb kiderült: a magát zeneszerzõnek kiadó Franz von Walsegg volt a levél írója.

Az Allgemeine Musikalische Zeitung 1798. decemberi számában ezt olvashatjuk: ,,Mozartnak (az igazat megvallva) most már meggyõzõdésévé vált, hogy e nemes megjelenésû férfiú egészen különleges ember, aki szorosabb kapcsolatban áll a túlvilággal, akit talán azért küldtek, hogy tudtára adja közelgõ halálát. Ezért elhatározta, hogy méltó emléket állít saját nevének."

A cikk talán túloz, de Georg Nikolaus Nissentõl tudjuk, hogy Mozart komponálás közben egyre többet foglalkozott a halál gondolatával, és ahogy rosszabodott az állapota, egyre bizonyosabbá vált számára, hogy saját halotti miséjét írja. Nemsokkal halála elõtt, szeptember 7-én az alábbiakat írta egy ismerõsének: ,,A fejem zavart, számolok a végzettel, s annak az Ismeretlennek a képe állandóan szemem elõtt lebeg. S én folytatom, mert a komponálás kevésbé fáraszt, mint a pihenés. Egyébként nincs mitõl rettegnem. Érzem abból, amit állapotom megmond világosan: ütött az órám. Be kell hát fejeznem halotti énekemet - nem szabad, hogy befejezetlenül hagyjam."

Mégis befejezetlenül hagyta. ,,Lacrymosa dies illa, qua resurget ex favilla judicandus homoreus..." (,,Könnyel árad ama nagy nap, hamvukból ha feltámadnak a bûnösök és számot adnak...") Eddig jutott Mozart a Requiem írásában. Tanítványa, Franz Xaver Süssmayr fejezte be a mester megkezdett mûvét, ám ma már sokkal több tételrõl vélik úgy, hogy Mozart által megírt részleteket tartalmaz, mint kezdetben hitték.