Azucena: született ismeretlen helyen és idõben, életmûvész családban, apja ismeretlen, anyja „kétes erkölcsû”, gyermekét megölte, másét felnevelte, ûzött vadként többrendbeli keresztjét tovább cipeli.

Leonóra: reménytelenül szép lélek, ki helyét társadalmi rendszerünkben nem találva szerelembe menekül, majd életét - nemes cél érdekében - eldobja magától.

Ines: képmutató, irigy és hazug, karrierista, sötét lélek, aki - bár jelen történetünkben viszakozni kényszerül - társadalmunkban fényes jövõ elõtt állhat

Manrico: alias Trubadúr, Azucena nevelt gyermeke, szabad gondolkodású, egészségesen érzõ, kissé heves természetû, akár normális életet is élhet(ne)

Luna: testvérgyilkos, társadalmunk megbecsült és köztiszteletben álló polgára, ki gyõzelmével veszti el élete értelmét.

Ferrando: hithû, joviális katonatiszt, túláradó becsületbõl visszafordíthatatlan kárt okozva magában

Fent nevezett, bizonyos Verdi által manipulált lelkek, minekutána az általunk, magunknak okozott felbecsülhetetlen emberi, lelki és kulturális kárt, több órán át, hasztalan próbálták helyrehozni, visszatértek a halhatatlanságba.

Kelt: ma,2014 márciusában”


A cselekményrõl:

Az opera középpontjában Azucena, a cigányasszony áll, akit két szenvedély: nevelt fia iránti szeretete és az anyja gyilkosa elleni bosszúvágy mozgat. Ellentmondásos, tragikus sorsú szereplõ, akinek döntései irracionálisnak tûnhetnek, de Verdi szerint „csupán a beszéde zavaros, de elméje ép.” A másik nõi fõszereplõ Leonora, akinek kegyeiért két férfi küzd életre-halálra – az elsõ felvonásban még egyszerû, szerelmes fiatal lány, az utolsóban önmagát feláldozó, tragikus hõsnõ. A két férfi fõszereplõ, Luna gróf és Manrico, a trubadúr, a háborúban és a szerelemben is ellenfelek. Míg Luna grófot az elvakult szenvedély, és még inkább a féltékenység mozgatja, Manrico viszonzott szerelméért harcol, anélkül, hogy sejtenék, milyen titkos kötelék feszül közöttük.

„Egy zátonyra futott társadalom fekete doboza. Persely a szó szoros és átvitt értelmében is, ahol az emberi értékeket aprópénzre cseréljük, akár saját indítékból, akár külsõ kényszer hatására. A sorsfonatból kiragadott egyetlen epizód kerül reflektorfénybe a színpadon.” - fogalmaz a rendezõ, aki az elõadás központi szimbólumaként Azucena hajfonatát választotta. Ahogy a tragédia kibontakozik, úgy õszül meg napról napra Azucena, míg végül a szürke hajfonat fogja béklyóba az asszonyt.