Musical két felvonásban
Radványi Géza és Balázs Béla filmje alapján

A filmrõl, amely a musicalt ihlette

A Valahol Európában címû 1947-ben készült film elõkelõ helyen szerepel a magyar
filmtörténetben: 2000-ben a filmkritikusok eválasztották a tizenkét legjobb magyar
filmet tömörítõ Új budapesti tizenkettõ közé. Sikere, mondanivalójának aktualitása
megjelenésétõl kezdve napjainkig töretlen, üzenete elévülhetetlen, hiszen a humanizmust,
szabadságvágyat és az ember béke iránti elkötelezettségét állítja szembe a társadalmat
és minden erkölcsi értékrendet maga alá temetõ háborúval. Kiutat keres a kiúttalanságban.
És talál is: a világháborús pusztítást ártatlanul elszenvedõ fiatalság erkölcsi felemelkedése a
megújulásra kész társadalom jelképe.

Radványi Géza rendezõ a MAFIRT (Magyar Film Iroda) felkérésére látott munkához. Az
1945-47 közötti „koalíciós korszakban” a politikai pártok felosztották egymás között azt,
ami az interbellikus idõszak filmgyártásának infrastruktúrájából megmaradt, és ezek közül
a legjelentõsebbet – nem véletlenül –, a MAFIRT-ot a kommunisták kapták meg. Mindez
azonban semmit sem von le a film értékébõl, feltehetõen azért, mert a szélsõbalos
pártpropaganda a film keletkezésének idején még nem használhatta fel azt saját
ideológiájának terjesztésére (a „kulturális termelõmunka” sztálinista megszervezésének
gyümölcseire még várni kellett néhány évet). Radványi filmje a világháború után megújult
magyar filmgyártás jelképessé vált alapmûve. Tematikailag elsõsorban a világégés
pusztításaiból, a világtörténelem legtragikusabb, globális méretû összecsapásának
maradványaiból építkezõ német Trümmerfilm-el (romfilm) rokonítható, melyben a
fizikailag és morálisan is életben maradottak feladata az új világ felépítése. Ez
természetszerûen egy sor kérdést is felvet, melyek közül a rendezõ szerint a
legégetõbb az, hogy a romok fölött hogyan hidalható át a háborúért felelõs és
az azt ártatlanul elszenvedõ generációk közötti ellentét.

„Felnõtt. Ellenség. Könyörgöm, akasszuk fel!” – sikítja a film egyik gyerekszereplõje,
mikor a hontalan és lopásból tengõdõ gyerekcsapat rejtekhelyén, egy romos várban
rátalál késõbbi jótevõjére, Simon Péter karmesterre. A film szereplõi tehát a második
világháború során elárvult, bandákba verõdött gyerekek, kiket a bombázások
következtében romba dõlt, javítóintézetbõl szökött Hosszú vezet. Lopásból, fosztogatásból
élnek, és hamarosan körözést adnak ki ellenük. Romantikus és egyben szimbolikus
jelentõségû, hogy menedéket egy dombtetõn álló elhagyatott várban, a már fent
említett Simon Péternél, a világtól megundorodott és attól elmenekült egykori
karmesternél találnak. Idõvel nem csupán felenged a gyerekcsapat karmester iránti
távolságtartó idegenkedése, hanem - annak ellenére, hogy Simon felnõtt – a gyerekek
megkedvelik õt.  Visszahozza az emberi létbe, a társadalomba az elvadult gyerekbandát,
megtanítja õket arra, hogy létünk legfõbb értéke a szabadság: „...ez nem gyerekjáték.
Ez a felnõttek kedvenc játéka. Ha ezt el akarják venni tõlük mindig nagy baj támad a
világban... A szabadság az, hogyha nem kényszerítik az embert szenvedésre, rosszra,
mások bántására.” Ezen a ponton a borzalmakba és a létfenntartáshoz szükséges lopásba
belefáradt gyerekcsapat morális felemelkedése a társadalom, az emberi civilizáció újbóli
felemelkedését hivatott szimbolizálni.

A film cselekménye azonban tovább szövõdik, immár a szabadság szellemének dicsõítésében:
a gyerekek és Simon a Marseillaise-t fütyülve együtt hozzák rendbe a roskadozó várat. A
szabadságot azonban nem csak megélni lehet, hanem meg is kell védeni: korábbi
garázdaságaikért felnõttek üldözik õket, akiket a gyerekcsapat idõlegesen feltartóztat, bár egyik
társuk, Kuksi elvesztése árán. Látszólag kilátástalan helyzetükbõl a gyerekeket Simon Péter
menti meg, aki a városból olyan rendelkezést hoz, amely felmenti õket a büntetések alól
és a kastélyt is az õ rendelkezésükre bocsátja.

szp

Radványi Géza: a film rendezõje
Radványi Géza 1907-ben született Kassán, Márai Sándor költõ testvéreként. Kossuth-díjas
magyar filmrendezõ, vágó, forgatókönyvíró, fõiskolai tanár, író, publicista.1922-ben a Kassai
Napló-ban megjelent elsõ novellája. A Népszövetségnél újságíróként ill. riporterként dolgozott
Európa több városában. 1933-tól rendezõasszisztens, forgatókönyvíró volt különbözõ, fõként
német és francia filmgyárakban. Feleségül vette Tasnády Fekete Mária filmszínésznõt, aki több késõbbi filmjében szerepelt. Tanított a
budapesti Színmûvészeti Akadémián. Több ízben forgatott Franciaországban, valamint a müncheni Filmmûvészeti Fõiskola tanára is volt.

*

A Valahol Európában musicalrõl
Radványi Géza azonos címû filmje alapján 1995-ben született meg a musical változat, melynek zenéjét Dés László szerezte, dalszövegeit Nemes István, a szövegkönyvet pedig Böhm György, Korcsmáros György és Horváth Péter írta. A musical követi a film történetszálát, a szereplõk is ugyanazok. A darab, amelyet immár kultmusical gyanánt méltatnak a reklámanyagok, tartós sikert aratott, s máig rokonszenves ábrázolatát adja Dés László zeneszerzõi erényeinek.

"Ez értékes zenés mû, Dés László eredeti és magas mércéje szerint megírt alkotás. Nem klisék szerinti sem a zene, sem a történet - mondja a darabról Mácsai Pál színmûvész. - A zene - klasszikus és könnyûzene is - életem része, és bár a musical mûfaja nem jellemzõ a pályámra, ebben az elõadásban szívesen veszek részt. A Valahol Európában nem szórakoztatóipari mû, hanem eredeti mondanivalójával közös emlékezetünk része." (port.hu)

Dés László: a musical zeneszerzõje
Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas magyar elõadómûvész, dzsesszzenész. Dalszövegíróként és zeneszerzõként is dolgozik, több magyar film zenéjét köszönhetjük neki, mint a Nyom nélkül, Szerelem elsõ vérig, Szerelem második vérig, Sose halunk meg, emellett ismert musicalek szerzõjeként vált ismertté: Valahol Európában, A dzsungel könyve. A Valahol Európában musical bemutatóját követõ évben elnyeri a Színházi kritikusok díját, valamint a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.
Dést azon kevés zenészek egyikének tartják, akiket a szakma, a kritikusok és a közönség is egyaránt tisztel.

Béres László: az elõadás rendezõje
Béres László 1972-ben született Kolozsváron. A Babeş–Bolyai Tudományegyetemen szociológusi, majd Bukarestben a I. L. Caragiale Színház és Filmmûvészeti Egyetemen színházrendezõi oklevelet szerzett. Rendezett román és magyar nyelven egyaránt, zenés produkción át, abszurd darabig, bábelõadástól vizuális esszéig, a klasszikus vígjátéktól a táncszínházig számos mûfajban Szolnokon, Sepsiszentgyörgyön, Bukarestben, Nagyváradon, Karácsonkõn, Szatmárnémetiben, Csíkszeredában, Székelyudvarhelyen stb.
2005 és 2012 között a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház igazgató-fõrendezõje volt.
Jelentõsebb díjai: Legjobb nemhagyományos elõadás díja a kolozsvári Zaharia Barsan Rövidszínház Fesztiválon a kolozsvári Maszkura Diákszínjátszó Csoport Apage c. elõadásáért; Legjobb elõadás díja a Sepsiszentgyörgyi Concordia Fesztiválon a kolozsvári Maszkura Diákszínjátszó Csoport Alfred Jarry: A láncra vert Übü c. elõadásáért, Zsûri különdíja a 2001 júniusában megrendezett kisvárdai Határon Túli Magyar Színházak Fesztiválján a Ramón del Valle Inclan: Vérkötelék táncjáték árnyalatokkal c. elõadás megrendezéséért, Közönségdíj a 2001 szeptemberében Gyergyószentmiklóson megrendezett Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviumán a Petõfi Sándor: A helység kalapácsa elõadásért, A legjobb rendezés díja - Rókajáték - Romániai Kisebbségi Színházak Kollokviuma, 2007.

Zeneszerzõ: Dés László
Dalszövegek: Nemes István
Szövegkönyv: Böhm György, Korcsmáros György, Horváth Péter

2013. Október 9 17:00 óra
2013. Október 10 17:00 óra
2014. Január 16 18:30 óra
2014. Január 19 18:00 óra
2014. Február 16 18:00 óra
2014. Február 25 18:00 óra
2014. Március 29 18:00 óra
2014. Március 30 18:00 óra
2014. Április 17 17:00 óra
2014. Június 19 17:00 óra
2014. November 23 11:00 óra
2014. December 8 18:00 óra
2015. Január 11 11:00 óra
2015. Február 28 18:00 óra
2015. Március 22 11:00 óra
2015. Április 27 18:00 óra