Camille Saint-Saëns
SÁMSON ÉS DELILA

Vezényel: Horváth József, Jankó Zsolt
Rendezõ: Korcsmáros György

A bibliában a „tengerrõl érkezett” nép, a filiszteusok rabságában nyögnek a zsidók, beletörõdve sorsukba. Miközben a számukra pogány isten, Dágon templomában pöffeszkedõ új urak fensõbbségük tudatában lenézik õket, õk búsan veszik tudomásul, hogy saját istenük megfeledkezett róluk. Sámson felrázza a csüggedésben elfáradt népét, majd miután megöli a filiszteus fejedelmet, gyõztes csatába vezeti a zsidókat.

De, mint ahogy a világtörténelemben annyiszor, egy asszony okozza a diadalmas vezér vesztét. Delila, akinek vonzereje nem hatástalan Sámsonra, Dágon papnõje, és filiszteus „hazafi”. A Fõpappal együtt elhatározzák, hogy bosszút állnak Sámsonon és a zsidó népen. Delila kihasználja Sámson iránta érzett szerelmét, és a házába csalva elcsábítja a férfit, csellel kiszedi belõle hihetetlen erejének titkát, megvakítja és elfogatja Sámsont.

A filiszteusok újra gyõztesként ünnepelnek Dágon templomában, ahol a vak, elgyengült Sámsont fogolyként õrzik. Ám pogány véráldozatuk tetõfokán Sámson istenéhez fohászkodva visszanyeri erejét és saját halálát is okozva lerombolja a filiszteus szentélyt.

A XIX.század egyik klasszikus zenei remekmûve az õsi bibliai történeten alapuló opera. A mi elõadásunk, tiszteletben tartva Saint-Saens csodálatos muzsikáját, a történetet egy elképzelt mába helyezte.
Elnyomók és elnyomottak bárhol és bármikor léteznek és létezhettek. A rab zsidók egy zsinagógát kényszerülnek a rabtartók kedvéért pogány „templommá”, egy mulatóvá átépíteni. A filiszteus fejedelem egy „drogbáró”, a Fõpap pedig az  õ biztonsági fõnöke. Sámson amolyan Che Guevera típusú diákvezér, aki az elnyomásra terrorakcióval válaszol. Delila ebben a változatban nem papnõ, hanem énekesnõ, egy filiszteus celeb, táncosnõkkel körbevéve. A gyõztes csatából hazatérõ zsidó katonákat úgy fogadják, ahogy az amerikai tengerészgyalogosokat a vietnami lányok a múlatókban. De az elcsábult, így népét akarva-akaratlan eláruló megvakított Sámson pedig nevetség tárgyaként lesz kiállítva a zsinagógából diszkóvá átalakított helyiségben, a nyertes filiszteusok gyõzelmi estélyén.

Szándékom szerint elõadásunk folyamatában hûen követi az eredeti cselekménysort, csak modern köntösbe bújtatja.

Korcsmáros György - rendezõ

SÁMSON ÉS DELILA

 

Keletkezés: 1866-77

Õsbemutató: Weimar, Groβherzogliches Theater, 1877. december 2.

Szövegkönyv: Ferdinand Lemaire

 

Cselekmény

 

I.    felvonás

Gáza városában Izrael fiai a filiszteusok alatt sínylõdnek. Sámson a néphez szólva az ellenállás szellemét erõsíti. Dacuk feldühíti Abiméleket, Gáza satrapáját, aki becsmérli Izrael Istenét. A sértett Sámson megöli a satrapát, vezetésével a zsidók fellázadnak, és legyõzik a filiszteusokat. Egy csapat filiszteus szûz élén Delila érkezik, látszatra Sámsont ünnepelni. Valójában Dágon fõpapja õt szemelte ki, hogy a hõst elcsábítsa és romlásba döntse. A vének intelmei ellenére Sámson erõs vonzalmat érez a leány iránt.

 

II.     felvonás

A fõpap meghagyja Delilának, lesse ki Sámson erejének titkát. Az érkezõ hõs semmiképp sem volna hajlandó felfedni, hogy miben rejlik az ereje, de megbabonázza Delila szépsége, és elárulja a titkot. Delila levágja a haját, majd gyõzelemittas kiáltására betódulnak a filiszteusok , és a tehetetlen Sámsont foglyul ejtik.

 

III.    felvonás

A megvakított Sámsonnak a gázai börtönben taposómalmot kell hajtania. Kétségbeesetten hallgatja zsidó testvéreit, akik panaszdalukban árulással vádolják. A hajdan oly hatalmas Sámsont most egy gyermek vezeti a templomba, a gúnyolódó filiszteusok elé. Dágon bálványának kellene áldozatot bemutatnia. Azt kéri, vezessék a templom két központi tartóoszlopához, majd Jehovához fohászkodik ereje visszatéréséért, és kidönti a két oszlopot: az összedõlõ templom romjai maguk alá temetik népe elnyomóit és magát Sámsont is.