A II. világháború hozadékaként Észak-Erdélyt – és így Kolozsvárt is – visszacsatolják Romániához a szovjet nyomásra.
Ebben az idõben három országos fontosságú intézményt szükséges kiemelnünk: a Bolyai Tudományegyetemet, a Mûvészeti Fõiskolát és a kolozsvári Operát, melyek önálló magyar intézmények a II. világháborút követõen. A Petru Groza-féle kormány 1947-es határozata alapján önálló magyar intézménnyé vált operánk ekkor még Népoperaként volt ismert. Rónay Antal, Kallós József, majd Szinberger Sándor igazgatásának köszönhetõen a nehéz körülmények ellenére valós operarepertoárja marad, ahol a legjelentõsebb magyar és külföldi mûvek is feldolgozásra kerülnek. Ebben az idõszakban újra a nagy operák és a balettek válnak meghatározó mûfajjá, viszont ez idõvel alakul. A kolozsvári társadalmi rétegek összetétele folyamatosan változik, az értelmiségi réteg jelentõs része elvándorol, és vidékrõl sok magyar lakos telepedik be a városba az erõszakos iparosítás miatt. Így nem is csoda, hogy a mûsorpolitika változik, a 60-70-es években újra az operettbemutatók kerülnek elõtérbe.
Az elõzõ évtizedeket az Opera történelmének legsötétebb idõszaka követi, a 80-as évek. Egyrészt mivel Kolozsvár zárt várossá válik, jelentõs énekesek és elõadómûvészek külföldre vándorolnak, a társulat egyre inkább kezd elöregedni, a fiatalítás problémás, az utánpótlás kirekesztõdik. Másrészt ebben az idõszakban a cenzúra miatt új magyar mûvek mûsorra helyezése nem lehetséges, csupán a régieket lehet továbbra is játszani. Kötelezõvé válik román szerzõk mûveinek a bemutatása, s bár ezek ugyanúgy értékgazdagok és érdekesek, mint az addig játszott darabok, a közönség mégsem olyan befogadó: a politikai nyomás miatt játszott elõadásokat a nézõk elutasítják. Ráadásul a magyar szerzõk mûveinek számát is csökkenteni kell, ugyanis szem elõtt kell tartani a román-magyar darabok arányát.
Rendszerváltáskor változik a helyzet, amikor megszûnik a cenzúra. A Kolozsvári Magyar Opera a minisztérium fennhatósága alá kerül, így a repertoárba többet semmilyen hatóság nem szól(t) többet bele. Színpadra kerülnek nemzeti érzelmû elõadások, mint például Bánk bán, Hunyadi László, Viktória, Mária fõhadnagy stb., emiatt a 90-es években a román politikum egy része elõtt az intézmény fekete báránynak számít. Az Opera mindezek ellenére egy megújult társulattal több irányba képes sajátos arculatot kialakítani. Egyedüli intézmény a magyar kultúrtörténetben, amely Erkel Ferenc minden operáját színpadra viszi. A magyar operajátszás megalapítójának mûveit a társulat nem csak Kolozsváron, hanem számos magyarországi településen, ezek között Gyulán (Erkel szülõvárosában) is bemutatja.
1990 után a Kolozsvári Magyar Opera, kihasználva szabadságát, több mûfaj és történelmi kor irányába nyit. Az intézmény programszerûen vállalja, hogy – felkarolva korának alkotói közösségét – évadonként egy-egy kortárs zeneszerzõ mûvét is színpadra viszi. Különlegességnek számít, hogy több hangversenynek és koncertnek a romániai bemutatójára az Opera színpadán kerül sor. Így hallgathatta meg a közönség a Psalmus Hungaricust, a Cantata Profanát, a Budavári Te Deumot, valamint itt került sor Bartók Kossuth-szimfóniájának kolozsvári bemutatójára is.
A Kolozsvári Magyar Opera az egyetlen hivatásos magyar zenei színház Erdélyben, mely a zenés színpad szinte minden mûfaját a közönség elé viszi. Olyan opera-, operett-, balett- és musical elõadások tekinthetõek meg, amelyeket egyetemes irodalmi alkotások ihlettek, illetve a magyar zeneszerzõk (Erkel, Kodály, Bartók…) és kortárs szerzõk (például Selmeczi) mûvei közül választunk ki. A repertoár pedig ennél is színesebb: kamaraoperák, gyermekelõadások is megtekinthetõek a már felsoroltak mellett. A Kolozsvári Magyar Opera fennállása óta folyamatosan alakul, illeszkedik a kor, a közönség igényeihez, egyre nyitottabbá válik. Romániai magyar kultúrintézményként mi nem csak feladatnak, hanem kötelességnek tekintjük azt, hogy a magyar kulturális környezet elvárásait figyelembe véve színes és minõségi szórakozási lehetõséget nyújtsunk.
Ez az az intézmény, amely egyben egyedi, elõkelõ és elérhetõ:
- egyedi, mert világszinten az egyetlen nem hivatalos állami/kisebbségi nyelven mûködõ állami operaház, és egyben az egyetlen olyan magyar opera, amelynek társulata négy zenés színpadi mûfajt játszik párhuzamosan
- elõkelõ, mert maga az opera mint mûfaj az
- elérhetõ, mert mindenik évad mûsor- és árpolitikáját úgy alakítjuk ki, hogy a közönség minden igényének megfeleljen
A jelenben a havi elõadások mellett olyan alternatív programokkal próbáljuk nevelni a jövõ közönségét, mint Fedezd fel magadnak az operát! (idegenvezetés az intézményben), leckeelõadások szervezése vagy Operaovi beindítása.
Ebben az idõben három országos fontosságú intézményt szükséges kiemelnünk: a Bolyai Tudományegyetemet, a Mûvészeti Fõiskolát és a kolozsvári Operát, melyek önálló magyar intézmények a II. világháborút követõen. A Petru Groza-féle kormány 1947-es határozata alapján önálló magyar intézménnyé vált operánk ekkor még Népoperaként volt ismert. Rónay Antal, Kallós József, majd Szinberger Sándor igazgatásának köszönhetõen a nehéz körülmények ellenére valós operarepertoárja marad, ahol a legjelentõsebb magyar és külföldi mûvek is feldolgozásra kerülnek. Ebben az idõszakban újra a nagy operák és a balettek válnak meghatározó mûfajjá, viszont ez idõvel alakul. A kolozsvári társadalmi rétegek összetétele folyamatosan változik, az értelmiségi réteg jelentõs része elvándorol, és vidékrõl sok magyar lakos telepedik be a városba az erõszakos iparosítás miatt. Így nem is csoda, hogy a mûsorpolitika változik, a 60-70-es években újra az operettbemutatók kerülnek elõtérbe.
Az elõzõ évtizedeket az Opera történelmének legsötétebb idõszaka követi, a 80-as évek. Egyrészt mivel Kolozsvár zárt várossá válik, jelentõs énekesek és elõadómûvészek külföldre vándorolnak, a társulat egyre inkább kezd elöregedni, a fiatalítás problémás, az utánpótlás kirekesztõdik. Másrészt ebben az idõszakban a cenzúra miatt új magyar mûvek mûsorra helyezése nem lehetséges, csupán a régieket lehet továbbra is játszani. Kötelezõvé válik román szerzõk mûveinek a bemutatása, s bár ezek ugyanúgy értékgazdagok és érdekesek, mint az addig játszott darabok, a közönség mégsem olyan befogadó: a politikai nyomás miatt játszott elõadásokat a nézõk elutasítják. Ráadásul a magyar szerzõk mûveinek számát is csökkenteni kell, ugyanis szem elõtt kell tartani a román-magyar darabok arányát.
Rendszerváltáskor változik a helyzet, amikor megszûnik a cenzúra. A Kolozsvári Magyar Opera a minisztérium fennhatósága alá kerül, így a repertoárba többet semmilyen hatóság nem szól(t) többet bele. Színpadra kerülnek nemzeti érzelmû elõadások, mint például Bánk bán, Hunyadi László, Viktória, Mária fõhadnagy stb., emiatt a 90-es években a román politikum egy része elõtt az intézmény fekete báránynak számít. Az Opera mindezek ellenére egy megújult társulattal több irányba képes sajátos arculatot kialakítani. Egyedüli intézmény a magyar kultúrtörténetben, amely Erkel Ferenc minden operáját színpadra viszi. A magyar operajátszás megalapítójának mûveit a társulat nem csak Kolozsváron, hanem számos magyarországi településen, ezek között Gyulán (Erkel szülõvárosában) is bemutatja.
1990 után a Kolozsvári Magyar Opera, kihasználva szabadságát, több mûfaj és történelmi kor irányába nyit. Az intézmény programszerûen vállalja, hogy – felkarolva korának alkotói közösségét – évadonként egy-egy kortárs zeneszerzõ mûvét is színpadra viszi. Különlegességnek számít, hogy több hangversenynek és koncertnek a romániai bemutatójára az Opera színpadán kerül sor. Így hallgathatta meg a közönség a Psalmus Hungaricust, a Cantata Profanát, a Budavári Te Deumot, valamint itt került sor Bartók Kossuth-szimfóniájának kolozsvári bemutatójára is.
A Kolozsvári Magyar Opera az egyetlen hivatásos magyar zenei színház Erdélyben, mely a zenés színpad szinte minden mûfaját a közönség elé viszi. Olyan opera-, operett-, balett- és musical elõadások tekinthetõek meg, amelyeket egyetemes irodalmi alkotások ihlettek, illetve a magyar zeneszerzõk (Erkel, Kodály, Bartók…) és kortárs szerzõk (például Selmeczi) mûvei közül választunk ki. A repertoár pedig ennél is színesebb: kamaraoperák, gyermekelõadások is megtekinthetõek a már felsoroltak mellett. A Kolozsvári Magyar Opera fennállása óta folyamatosan alakul, illeszkedik a kor, a közönség igényeihez, egyre nyitottabbá válik. Romániai magyar kultúrintézményként mi nem csak feladatnak, hanem kötelességnek tekintjük azt, hogy a magyar kulturális környezet elvárásait figyelembe véve színes és minõségi szórakozási lehetõséget nyújtsunk.
Ez az az intézmény, amely egyben egyedi, elõkelõ és elérhetõ:
- egyedi, mert világszinten az egyetlen nem hivatalos állami/kisebbségi nyelven mûködõ állami operaház, és egyben az egyetlen olyan magyar opera, amelynek társulata négy zenés színpadi mûfajt játszik párhuzamosan
- elõkelõ, mert maga az opera mint mûfaj az
- elérhetõ, mert mindenik évad mûsor- és árpolitikáját úgy alakítjuk ki, hogy a közönség minden igényének megfeleljen
A jelenben a havi elõadások mellett olyan alternatív programokkal próbáljuk nevelni a jövõ közönségét, mint Fedezd fel magadnak az operát! (idegenvezetés az intézményben), leckeelõadások szervezése vagy Operaovi beindítása.
