Újszerû ritmusrendszere által a Tavaszi áldozatban a zene minden egyes alkotóeleme önálló életre kel. Stravinsky „rítusát” most a 21. század szemszögébõl újrafogalmazva láthatjuk: mit jelenthet a megváltás, a feláldozás és az áldozattá válás a mai kor emberének.  Egy közösség, mely lassan felemészti önmagát, felszámolja a múltat, de nincs helyette semmiféle jövõképe, így nem marad számára más, mint áldozattá válva bizonyítani létezésének és halálának értelmét.

A balett azon az õsi mítoszon alapul, amelyben pogány áldozat által a törzs vénei és bölcsei fölajánlanak egy szüzet a tavasz istenének. A szûznek halálba kell táncolnia magát ahhoz, hogy fölébressze a földet. A kiválasztott tánca halállal végzõdik, amely során a lány kimerülten összerogy, mozdulatlanná dermed, hogy aztán újra életre keljen és újra eltáncolja áldozati táncát. A tavaszi áldozatban soha nem jön el a tavasz, szünet nélkül tart a halál felé vezetõ szertartás.